Lakatok és Graffitik

Pénteken is (mint mindig) mentem hangosítani. Előtte kb. egy órával felhívott n.Gyuree, hogy mikor érek rá egy kis fotózásra, esetleg tanulhatnék valami újat - ezt én mondom.
-Hát most nem, de holnap ráérek, majd este msn-en megbeszéljük. Szevasz.

Állomás - pusztulás

Zárolva

Lakatolva

De ezek után már megjött a kedvem, úgyhogy a Soroksári út közepe táján szálltam le a buszról, mert már régebb óta kiszemeltem magamnak azt a régi elhagyatott - vagy legalább is nem karbantartott - vasútállomást, és nagyon jó témának ígérkezett.

Nagyfeszültség

Először nem nagyon akartam közelebb menni, mert nem voltam biztos benne, hogy tényleg "elhagyatott"-e ezért csak szép lassan fedeztem fel a terepet. A felüljáróval kezdtem, ez még viszonylag messze volt, de már ekkor kiszúrtam egy fószert jólláthatósági mellényben, valami peronőr lehetett. Egy darabig szerencsétlenkedtem, de aztán rávettem magam: csak magabiztosan! Lehet, hogy ő ijedt meg tőlem, ugyanis mint a villám felvette a hátizsákját és elhúzott. Oké...
Szóval végre odamentem, ahova akartam, és és munkához láttam:

A nálam már megszokottnak mondható Feszültség! tábláim után pedig megindultam a buszmegálló felé. Egy hajléktalan közeledett az úton, egy darabig hezitáltam, hogy elkapjam-e egy fotóra, de aztán már elhaladt előttem, úgyhogy sunyin hátba lőttem...
Ezt persze a megállóban álló férfi nem nézte jó szemmel, de rosszal sem: nem oda nézett.

Hazafelé?

Most csak ennyi....

http://indafoto.hu/kallodani

Lemaradás... III. | Indafotós séta |

Mindenek előtt ezt a cikket nGyureenak ajánlom (:

Múlt szombaton - egész pontosan okt. 15-én - vlm által szervezett sétára indultam vagy két tucat Indafotóssal együtt a Fiumei úti Sírkertbe. Egy rövidke egyeztetés és megbeszélés után elindultunk a temető végébe, hogy aztán onnan visszafele kisebb csoportokban fotózzunk. Hát ez nem jött össze... egy csoportkép után már rögtön az elején szétesett a csapat, de legalább a "kisebb csoportok" megvalósult :)

Élet a halál előtt

Én magam is próbáltam felzárkózva maradni, de aztán valahogy csak sikerült leszakadnom.
Általában szükségem van néhány bemelegítő fotóra, amíg ráállok a dologra, ez most is így volt, de azért igyekeztem ezekből is kihozni (akár utólag) valamit.

Mikor már csak a Hold süt...

Az utolsó hegedűszó

A sírkert végébe érve már alig volt körülöttem valaki, de hát micsináljak, engem más dolgok vonzottak. Bár vlm mondta, hogy NE, de én azért mégis egyedül folytattam az utamat, néha-néha egy-egy ismerős-kevésbé ismerős alak azért feltűnt a fák között.

Ki van ott?

Bár kifejezetten jó kedvem volt aznap, temető hangulata azért néha elég erősen megfogott, és ennek a képek állták a következményeit. (persze ez nem minden esetben rossz, sőt)

Borostyán

Itt a lentebbi képen ez talán érződik is. Bár a fény viszonyok nem kedveztek (látszik is, hogy a kereszt árnyékban van), végül mégis csak sikerült azt a hangulat hullámot vissza adnom, amim akkor volt.

Már csak egyedül

Aztán valahogyan sikerült összefutnom egy nagyobb csoporttal, éppen azon bosszankodtam, hogy mehetek szervízbe, mivel a félgomb megadta magát, vagy legalább is elég durván kontaktos kezdett lenni. Már korábban is csinálta, de azt hittem, hogy ez függ valamilyen funkciótól, amit még nem ismerek.
Aztán most vált tisztává, hogy ez a funkció nem más mint a 'kontakt hiba'. Valahogy nem jövök ki vele, úgyhogy majd jövő héten elviszem szervízbe, hogy kikapcsolják, mert nekem nem sikerült.

Az angyal

Díszes oszlop

Kossuth mauzóleumához értünk, hát itt egyáltalán nem remekeltem, lehet, azért sem, mert már szorított az idő, sajnos el kellett búcsúznom, mert időre mentem az Erkel Ferenc Vegyeskart hangosítani. Mostanában a hangtechnika részesül előnyben, meg közrejátszik még sok más dolog is, úgyhogy azért is lett most ennyi lemaradásom.
De már kezdem behozni :)


Végül pedig miután fájó szívvel elbúcsúztam, elindultam kifelé, de még az ujjam nem bírt nyugton maradni. Pár kép még elsült. Ez az alábbi nagyon hajaz nGyuree fotójára. Hogy direkt vagy véletlenül? Ezt a kérdést lógva hagyom ;)
Neeeem, igazából teljesen máshol készült... :)

Gesztenye fák közt

További képek: http://indafoto.hu/kallodani

Lemaradás... II. | Kirándulás |

Még szeptemberben volt egy, a gyülekezetünk (egész konkrétan édesapám) által szervezett túra a budai hegyekbe. Össze jött egy nagyobb, főleg gyerekből álló kis csapat, és a Szép-völgyből elindultunk az Újlaki-hegy és a Vitorlázó-repülőtér felé. A túra elején készült a már korábban bemutatott A Szösz nevű képem, nem tudom hogy milyen virág volt a rajta szereplő egyed, de nekem nagyon megtetszett. :)

Fák közt

Ez a kilátás pedig már az Újlaki-hegy magaslatában tárult elém (de még nem a reptér felé). Nagyon érdekes
volt, hogy egy ház elég messze a többitől elszeparálva kukucskált ki a fák lombjai közt.

Aztán a másik oldalon kiérve láthattuk a vitorlázókat. Én mindig is nagyon szerettem nézni ezeket a hangtalan gépeket ahogy felvontatják magukat a levegőbe, aztán megszabadulva a "fölöttes erőtől", ami feljuttatta őket szabadságban szálldogálnak - van hogy nagyon közel a hegyhez - majd kecsesen leszállnak a pályára. Csodás látvány, csak egy jó képet sem sikerült róluk csinálni... :S Ez alól az ejtőernyősök/sárkányrepülősök sem voltak kivételek.
De hát már csak így megy ez. Egyébként nekik se mindig volt szerencséjük:

Ha nincs szél...

Ahol mi voltunk indulópont teljesen kihalt volt, csak a földön voltak páran (biztos a szél miatt, nem értek hozzá). A következő kép magáról a kifutó pályájáról készült. Igen, a címben színpad van, de így jobban hangzik :)

Sztár a színpadon

A nyüzsgés odalent a kevés szél ellenére is folyamatos volt, az ernyősök próbálkoztak, a sárkányosok egy kis motoros géppel vontatták föl magukat ("azzal könnyű"), túrázók jöttek mentek bámészkodtak, biciklisek tekertek, kutyák sétáltatták magukat. Eközben mi békésen,  megeszegettük a hideg ebédünket, majd a pihenő befejeztével - miközben a gyerkőcök valami érthetetlen várvédős játékot játszottak, vagyis jól feltalálták magukat - elindultunk szépen lefelé

Úton

Megjegyzés: Ezt a posztot 2 órán keresztül csináltam... Lehet, hogy én vagyok béna, de ez a blogspotos szerkesztés nagyon hülye

Lemaradás... I. | Fekete-fehér |

Na végre... Ezt is megírom...

Hát most tényleg sokáig nem frissítettem, pedig azért mégis történt egy s más. Megpróbálom két posztban összesűríteni a dolgokat, most inkább több képpel, és kevesebb szöveggel.

Lopakodó

 

Amire ki szeretnék térni az első posztban az a fekete-fehér...
Bezony.
Mégpedig a saját biztonságom érdekében :) ...
Kifejtem:

Mostanában észrevettem magamon, hogy próbálok a színek, és a presetek mögé bújni, ami egy egészséges szinten nem is lenne baj, de ha ez átlép a túlzás határain túlra, na akkor van gáz. Most még nálam ez annyira nem vészes, de inkább úgy döntöttem, hogy  - ha bár a Photoshopot nem törlöm le :D, de - elkezdek jobban rákoncentrálni a kompozícióra. És ezt mivel lehetne máshogyan elérni mint a b&w fotózással.

Bánat

Teszkós szatyor (volt)

Nem fotózom alapból ff-ben, (azért még ennyire nem...), de nem azzal vagyok elfoglalva hogy "gyorsan csináljunk pár képet, aztán majd otthon Ps", hanem sokkal inkább igyekszem a témát körüljárni, jól beilleszteni a környezetébe és a vágást is jól megcsinálni.

Hogy ez mennyire sikerül(t)? Nemtom. Döntsenek a képek, és e blog olvasói. Várom a hozzászólásokat, tényleg! Meg főleg az építő (vagy nem :)) kritikákat.

Azthiszem egyenlőre ennyi... A II. részt majd holnap. (vagy nem :))
Megyek aludni... :)

A Szösz

Ha nincs szél...