Új külső

Megújult az oldal. Szükséges volt már szerintem. Kicsit elegánsabbnak érzem így egy fekete-szürke áttünéssel.
A fekete nagyon jó szín (bár többek szerint ez nem is szín) mert jól kiemeli azokat a dolgokat, amik nem feketék (pl a képeket), és ez nem hátrány.

A logó elég egyszerű, nem akartam túlcsicsázni. Természetesen saját kézzel csináltam, vagyis - ebben az esetben kivételesen nem Photoshoppal, hanem - Inkscape-vel.
 A photo workshop onnan jött, hogy már korábban valahol olvastam egy - már vitának nevezhető - komment sorozatot, ahol a 'photography' alcím használatának elcsépléséről volt szó. Sokat gondolkoztam, hogy mit lehetne ehelyett használni, mert én is így éreztem. Sok név eszembe jutott, de egyik sem volt az igazi, úgyhogy photo workshop maradt a végén. Ezzel se voltam megelégedve, amíg az első logó-prototípusnál fel nem fedeztem a photo-shop összecsengést. Na ez már valami! Úgyhogy egy kis átszínezést követően kiraktam az oldalra.

Mindent összevetve szerintem sok haszna volt az újításnak.

Nem lesz hideg, de én fázom!

Vedlik a kutyánk... én hiszek neki... általában igaza van.
Hogy fehér karácsonyunk most se lesz az biztos, de remélem azért hó fog esni. Ha már tél van.
Remélem azért lesz lehetőség havat is fotózni nem csak latyakot, ha máskor nem legalább szilveszterkor (már csak azért is mert van néhány "gúd ájdia" -m).
Én nem vagyok fázós, és a telet is szeretem, de mostanában valamiért jobban fázom a kelleténél, pedig még nem is volt mínusz. Lehet, hogy ebben az is közre játszik, hogy múlthéten beteg voltam. Valami torok, vagy tüdő vagy végbél bajom volt, nemtom. De otthon maradtam.
Télikabátban és sálban, az ágyamban fetrengve jöttem rá arra, hogy kevesebbet kéne neteznem... Erre azért jöttem rá, mert így, hogy egész nap nem ültem gép előtt, hosszú volt a nap! Wow! Sz'al mostanában kevesebbet kockulok, így jut időm az ehhez hasonló hülyeségekre:

Fázom...

Az ötlet, már korábban megvolt bennem, de csak most sikerült véghezvinni.

Röviden írok arról hogy hogyan készült.

Három dolog kellett hozzá:
- dekorációs hó-spray (meglehetősen büdös, azon túl, hogy valószínűleg nem is egészséges beszívni...)
- egy profi fotóműhely (később leírom hogy ez mit takar)
- egy trikó
ennyi...

Munkához láttam. Gyorsan csekkoltam a fényviszonyokat, beállítottam a lámpákat és a derítőt. Valamint - hogy a háttér sötét legyen - felszereltem a reflektor oldalára egy speciális anyagból készült takaró vásznat, ami maximálisan elnyeli az oda nem illő fényeket. Ezután egy keveset tököltem, hogy álló vagy fekvő legyen a kép... (hát nem lett fekvő). Aztán irány a smikszoba.  Először belőttem a séróm, ez volt a legkönnyebb... Majd a pofámba fújtam egy adag sprét. Nanáhogy le is tüdőztem belőle, és ráadásul a fürdőszoba is havas lett. Cool. Na ezen gyorsan túlléptem, és miután nagynehezen kikapartam a műhavat a szememből, felvettem egy trikót, és hozzá is láttam. Utána gyorsan átfuttattam Lightroomon, és kész. Készült sok selejt, de csak összejött amit akartam, sőt még több is:

Már őrülten fázom

És most pedig felfedem a kulisszatitkomat (azért nem mindet):

A fotóstúdió

Állvány - teljes mértekben önrezgető, beépített automata bemozdulás generáló motorral

 

Tónuslámpa - speciális x-neon cső van benne ami az évszaknak megfelelően ugyanolyan kék

és a kedvencem:

Takaróvászon - különleges anyagból készült textília, ami olyannyira univerzális, hogy hideg estéken akár lábfejre is fölhúzható, profi fotósok által kifejlesztve

Sírkerti séta Mindenszentek estéjén

November 1. Mindenszentek. Gyuree megint hívott fotózni, egy kis csapattal (Pingu és férje, vlm, eDaniel és n.Gyuree) a Fiumei úti sírkertbe. Én késve értem oda, és szokásomhoz híven sikerült elkallódnom, annak ellenére, hogy Gyuree folyamatosan küldte a "hol vagyunk" koordinációs SMS-eket.
Nehezen, de végül csak sikerült rájuk találnom, (miután Gyuree még fel is hívott). Sajnáltam, hogy nem mentem velük az elejétől, de azért amíg egyedül ballagtam, csak készült egy-két fotó:

Úgyhogy annyira nem bánom.
Sajnos az én gépem elég sok zajt kreál, úgyhogy világosítani csak alig tudtam, pedig 400-800-as ISO-val dolgoztam. 1600-ra (nálam ez a max) már nem tudtam fölmenni. Sokat gondolkoztam azon, hogy mit tudnék csinálni, és hogyan tudnám világosabbá tenni a képeket, de nem jártam sikerrel. Hiába a hosszú záridő, akkor sem azt kaptam vissza, amit megláttam...

Miután találkoztam a csoporttal, folyamatosan füleltem, hogy hátha valamilyen tippet tudnék alkalmazni.
Állványt vittem magammal, annyira nem pro, de azért megáll, de annak se vettem sok hasznát, egy-két kép még összejött, de...
Kb. 150 képet csináltam, ebből kb 60-at rögtön töröltem, mert bemozdult, vagy sötét volt, aztán otthon még kb 40-et, mert azok is sötétek. 66 képpel maradt benn, amiből 17 jutott tovább, ezek azok, amiket érdemesnek találtam az utómunkára. Az elődöntőbe 13 kép került (ezekre raktam logót), végül pedig 8 került fel az Indára, amiből 3 a blogba. Hát igen...

Végül pedig, a kedvencem, ebből a sorozatból:

Liget a sétában

Szombaton Gyureeval megbeszéltük, hogy elmegyünk a Ligetbe tengózni, de aztán meggondoltuk magunkat, mert már elég hideg van, úgyhogy inkább labda helyett a fényképezőnket vittük magunkkal.
Szóval írta, hogy az állatkert előtt találkozunk délután 1-kor. És hogy ne késsek, mert megfürdet a kacsaúsztatóban...

Ő késett...

Addig fürödtem egyet...
A kacsák örültek...

Na viccet félretéve egy kis tonik után való sikertelen keresgélés után elindultunk bele a Ligetbe. Gyakorlatilag céltalanul sétálgattunk először a Széchenyi fürdő környékén, miközben én bombáztam Gyureet a kérdéseimmel.
A hatodik kör után (mármint amit a fürdő körül tettünk meg) Gyuree panaszára való tekintettel (miszerint erős d-é-j-ä v-u - t érzett azthiszem a mutatóujjában) tovább mentünk. Vajda Hunyad vára, meg levelek, meg ágak, meg Gyuree, meg...

 

Kipipálva.

Megyünk tovább: MA-HÁZA. Hmm.. oké

Tovább... Közben Gyuree gyorsan megmutogadta, hogy a Mona Lisa, meg a Rőzsehordó asszony hol készült, és milyen nézőpontból, éppen hogyan feküdt, és micsinált, hogy a Fütyülős kisfiút már ne is említsem...
Az Indásokról is sok érdekes dolgot megtudtam séta közben például, hogy valamilyen érthetetlen módon mindegyik szeret fotózni. Nem is értem...
Na szóval a Fütyülősról (nem a pálinkáról) én is csináltam egy képet, de ez össze sem hasonlítható az eredetivel. A 'kisfiú' jelző már nem is lenne rá helyes, mivel szerintem már bőven a tinédzser éveit éli, a hátán látható óriási pattanásból ítélve. (nagyobb kép Indán)

És megint tovább. Közlekedési Múzeum. Erről nincs igazán mit mondani, a sablonképekből egyet kiemelek:

Ezután még meghívattam magamat egy öt fogásos vacsorára a város egyik legjobb éttermében.
Nagyjából ennyi, a továbbiakról n.Gyuree bejegyzésében olvashattok még részletesebben (már ha akartok...).


A blogban feltüntetett nevekért, illetve azokhoz kapcsolódó bármilyen megjegyzés hitelességéért felelősséget nem vállalok.

Lakatok és Graffitik

Pénteken is (mint mindig) mentem hangosítani. Előtte kb. egy órával felhívott n.Gyuree, hogy mikor érek rá egy kis fotózásra, esetleg tanulhatnék valami újat - ezt én mondom.
-Hát most nem, de holnap ráérek, majd este msn-en megbeszéljük. Szevasz.

Állomás - pusztulás

Zárolva

Lakatolva

De ezek után már megjött a kedvem, úgyhogy a Soroksári út közepe táján szálltam le a buszról, mert már régebb óta kiszemeltem magamnak azt a régi elhagyatott - vagy legalább is nem karbantartott - vasútállomást, és nagyon jó témának ígérkezett.

Nagyfeszültség

Először nem nagyon akartam közelebb menni, mert nem voltam biztos benne, hogy tényleg "elhagyatott"-e ezért csak szép lassan fedeztem fel a terepet. A felüljáróval kezdtem, ez még viszonylag messze volt, de már ekkor kiszúrtam egy fószert jólláthatósági mellényben, valami peronőr lehetett. Egy darabig szerencsétlenkedtem, de aztán rávettem magam: csak magabiztosan! Lehet, hogy ő ijedt meg tőlem, ugyanis mint a villám felvette a hátizsákját és elhúzott. Oké...
Szóval végre odamentem, ahova akartam, és és munkához láttam:

A nálam már megszokottnak mondható Feszültség! tábláim után pedig megindultam a buszmegálló felé. Egy hajléktalan közeledett az úton, egy darabig hezitáltam, hogy elkapjam-e egy fotóra, de aztán már elhaladt előttem, úgyhogy sunyin hátba lőttem...
Ezt persze a megállóban álló férfi nem nézte jó szemmel, de rosszal sem: nem oda nézett.

Hazafelé?

Most csak ennyi....

http://indafoto.hu/kallodani

Lemaradás... III. | Indafotós séta |

Mindenek előtt ezt a cikket nGyureenak ajánlom (:

Múlt szombaton - egész pontosan okt. 15-én - vlm által szervezett sétára indultam vagy két tucat Indafotóssal együtt a Fiumei úti Sírkertbe. Egy rövidke egyeztetés és megbeszélés után elindultunk a temető végébe, hogy aztán onnan visszafele kisebb csoportokban fotózzunk. Hát ez nem jött össze... egy csoportkép után már rögtön az elején szétesett a csapat, de legalább a "kisebb csoportok" megvalósult :)

Élet a halál előtt

Én magam is próbáltam felzárkózva maradni, de aztán valahogy csak sikerült leszakadnom.
Általában szükségem van néhány bemelegítő fotóra, amíg ráállok a dologra, ez most is így volt, de azért igyekeztem ezekből is kihozni (akár utólag) valamit.

Mikor már csak a Hold süt...

Az utolsó hegedűszó

A sírkert végébe érve már alig volt körülöttem valaki, de hát micsináljak, engem más dolgok vonzottak. Bár vlm mondta, hogy NE, de én azért mégis egyedül folytattam az utamat, néha-néha egy-egy ismerős-kevésbé ismerős alak azért feltűnt a fák között.

Ki van ott?

Bár kifejezetten jó kedvem volt aznap, temető hangulata azért néha elég erősen megfogott, és ennek a képek állták a következményeit. (persze ez nem minden esetben rossz, sőt)

Borostyán

Itt a lentebbi képen ez talán érződik is. Bár a fény viszonyok nem kedveztek (látszik is, hogy a kereszt árnyékban van), végül mégis csak sikerült azt a hangulat hullámot vissza adnom, amim akkor volt.

Már csak egyedül

Aztán valahogyan sikerült összefutnom egy nagyobb csoporttal, éppen azon bosszankodtam, hogy mehetek szervízbe, mivel a félgomb megadta magát, vagy legalább is elég durván kontaktos kezdett lenni. Már korábban is csinálta, de azt hittem, hogy ez függ valamilyen funkciótól, amit még nem ismerek.
Aztán most vált tisztává, hogy ez a funkció nem más mint a 'kontakt hiba'. Valahogy nem jövök ki vele, úgyhogy majd jövő héten elviszem szervízbe, hogy kikapcsolják, mert nekem nem sikerült.

Az angyal

Díszes oszlop

Kossuth mauzóleumához értünk, hát itt egyáltalán nem remekeltem, lehet, azért sem, mert már szorított az idő, sajnos el kellett búcsúznom, mert időre mentem az Erkel Ferenc Vegyeskart hangosítani. Mostanában a hangtechnika részesül előnyben, meg közrejátszik még sok más dolog is, úgyhogy azért is lett most ennyi lemaradásom.
De már kezdem behozni :)


Végül pedig miután fájó szívvel elbúcsúztam, elindultam kifelé, de még az ujjam nem bírt nyugton maradni. Pár kép még elsült. Ez az alábbi nagyon hajaz nGyuree fotójára. Hogy direkt vagy véletlenül? Ezt a kérdést lógva hagyom ;)
Neeeem, igazából teljesen máshol készült... :)

Gesztenye fák közt

További képek: http://indafoto.hu/kallodani

Lemaradás... II. | Kirándulás |

Még szeptemberben volt egy, a gyülekezetünk (egész konkrétan édesapám) által szervezett túra a budai hegyekbe. Össze jött egy nagyobb, főleg gyerekből álló kis csapat, és a Szép-völgyből elindultunk az Újlaki-hegy és a Vitorlázó-repülőtér felé. A túra elején készült a már korábban bemutatott A Szösz nevű képem, nem tudom hogy milyen virág volt a rajta szereplő egyed, de nekem nagyon megtetszett. :)

Fák közt

Ez a kilátás pedig már az Újlaki-hegy magaslatában tárult elém (de még nem a reptér felé). Nagyon érdekes
volt, hogy egy ház elég messze a többitől elszeparálva kukucskált ki a fák lombjai közt.

Aztán a másik oldalon kiérve láthattuk a vitorlázókat. Én mindig is nagyon szerettem nézni ezeket a hangtalan gépeket ahogy felvontatják magukat a levegőbe, aztán megszabadulva a "fölöttes erőtől", ami feljuttatta őket szabadságban szálldogálnak - van hogy nagyon közel a hegyhez - majd kecsesen leszállnak a pályára. Csodás látvány, csak egy jó képet sem sikerült róluk csinálni... :S Ez alól az ejtőernyősök/sárkányrepülősök sem voltak kivételek.
De hát már csak így megy ez. Egyébként nekik se mindig volt szerencséjük:

Ha nincs szél...

Ahol mi voltunk indulópont teljesen kihalt volt, csak a földön voltak páran (biztos a szél miatt, nem értek hozzá). A következő kép magáról a kifutó pályájáról készült. Igen, a címben színpad van, de így jobban hangzik :)

Sztár a színpadon

A nyüzsgés odalent a kevés szél ellenére is folyamatos volt, az ernyősök próbálkoztak, a sárkányosok egy kis motoros géppel vontatták föl magukat ("azzal könnyű"), túrázók jöttek mentek bámészkodtak, biciklisek tekertek, kutyák sétáltatták magukat. Eközben mi békésen,  megeszegettük a hideg ebédünket, majd a pihenő befejeztével - miközben a gyerkőcök valami érthetetlen várvédős játékot játszottak, vagyis jól feltalálták magukat - elindultunk szépen lefelé

Úton

Megjegyzés: Ezt a posztot 2 órán keresztül csináltam... Lehet, hogy én vagyok béna, de ez a blogspotos szerkesztés nagyon hülye

Lemaradás... I. | Fekete-fehér |

Na végre... Ezt is megírom...

Hát most tényleg sokáig nem frissítettem, pedig azért mégis történt egy s más. Megpróbálom két posztban összesűríteni a dolgokat, most inkább több képpel, és kevesebb szöveggel.

Lopakodó

 

Amire ki szeretnék térni az első posztban az a fekete-fehér...
Bezony.
Mégpedig a saját biztonságom érdekében :) ...
Kifejtem:

Mostanában észrevettem magamon, hogy próbálok a színek, és a presetek mögé bújni, ami egy egészséges szinten nem is lenne baj, de ha ez átlép a túlzás határain túlra, na akkor van gáz. Most még nálam ez annyira nem vészes, de inkább úgy döntöttem, hogy  - ha bár a Photoshopot nem törlöm le :D, de - elkezdek jobban rákoncentrálni a kompozícióra. És ezt mivel lehetne máshogyan elérni mint a b&w fotózással.

Bánat

Teszkós szatyor (volt)

Nem fotózom alapból ff-ben, (azért még ennyire nem...), de nem azzal vagyok elfoglalva hogy "gyorsan csináljunk pár képet, aztán majd otthon Ps", hanem sokkal inkább igyekszem a témát körüljárni, jól beilleszteni a környezetébe és a vágást is jól megcsinálni.

Hogy ez mennyire sikerül(t)? Nemtom. Döntsenek a képek, és e blog olvasói. Várom a hozzászólásokat, tényleg! Meg főleg az építő (vagy nem :)) kritikákat.

Azthiszem egyenlőre ennyi... A II. részt majd holnap. (vagy nem :))
Megyek aludni... :)

A Szösz

Ha nincs szél...

Egy nap

Magyarország egy napja pályázat keretein belül kivételesen magammal vittem pénteken édesapám fényképezőgépét a Terézvárosi Adventista Gyülekezetbe. Itt hangosítok egy volt-osztálytársammal nem munka szerűen, inkább nevezhetnénk szolgálatnak, szívességnek, vagy 'kapcsolatszerzésnek' (mivel a Biblia tanulmányozást olyan kamerások veszik fel, akik többek közt a TV2-nél dolgoznak, nekik vesszük fel a hangot, és persze hangosítunk is).


 Szóval ami a lényeg, hogy a Kodály körönd közelében van, és hát most direkt egy fél órával hamarabb mentem, hogy a már korábban kinézett témákat lencsevégre kapjam. Sajnos mire odaértem annyira elment a kedvem mindentől, hogy nem igazán kattogott a gépem... Azért van itt pár jobban sikerült kép, de egyikkel sem voltam igazán megelégedve.

 A Kodály köröndről csak annyit, hogy még a 18. században szemétlerakó volt a helyén, amit az Andrássy út építésekor (19. sz második fele) feltöltöttek. Eredetileg csak Körönd névre keresztelték, később Hitler Adolf térként volt számon tartva, míg végül 1971-ben Kodály Zoltán halála után kapta a Kodály körönd nevet.
A kapu (fenti kép) és a baloldali ablak (alul balra) a MÁV egykori nyugdíjintézetének bérházához tartozik, ami a tér nyugati oldalán található. Sgraffito díszítését Székely Bertalan készítette (alul jobbra). Ennek a különleges díszítő eljárásnak az a lényege, hogy felvisznek egyszerre két színű festéket is, hogy aztán a felső réteget lekaparva jelenítsék meg az alsót.
A bérház előtt található téren áll Szondy György szobra (alul középen a kardja :)), ezenkívül még Balassi Bálint, Zrínyi Miklós és Vak Bottyán szobra is megtalálható a köröndön.

,  

  Tovább haladva uticélom felé, mely a Székely Bertalan utcában található egy érdekes domborművekre bukkantam az egyik bérház ablakai felett, melyek eredetéről nem sikerült semmit kiderítenem (jobb oldalt). Elsősorban az érdekes fényviszonyok miatt került be a beválogatható képek közé. 17:00 óra körül jártam arrafelé, a napot már eltakarták a házak, úgyhogy nem tudom honnan jött ez a sárga-kék megvilágítás.

Végül pedig az újonnan felújított imaházban is kattintottam párat, az első kép (bal oldalt) magáról az orgonáról készült, igazából csak dokumentáló jelleggel, mivel gyorsan kellett csinálnom, nem nagyon akartam megzavarni a Bibliaórát. A második kép (alul) pedig a 'munkatársam' 'meló' közben :)